Kilencedik

Betegség

Hát minket is utolért...

Először is történt, hogy vasárnap Ádám elment síelni Tildával... EGY TELJES HÉTRE. Egyedül maradtam a Buckával, naná, hogy ilyenkor történnek meg a legrosszabb dolgok:(

Pár napja kezdődött, elkezdett köhécselni. Semmi komoly, nekem viszont egyből jeleztek a radarok, így levittem anyóshoz. (ha valaki esetleg elfelejtette volna, gyermekorvos...) Ő azt mondta, nincs semmi probléma, csak a hangját próbálgatja. (!) Már mondjuk ez eleve hülye megmagyarázása a dolognak, de mindegy...

Este is "próbálgatta a hangját", majd egész éjjel, végül reggel megint levittem, mondván hogy azért ez mégsem normális!? Ő meghallgatta, megnézte a torkát, mondja, hogy egy kicsit piros, de NE ADJUNK NEKI SEMMIT. Ez végülis elég humánus hozzáállás volt, hallgattam is rá, örültem, hogy nem kell gyógyszerezni.

Nálam aznap babazsúr volt, az egészet végigcsinálta egy zokszó nélkül. Nagyon büszke voltam rá. Jó házigazda volt: egy szemhunyást sem aludt, amíg itt voltak a barátai:) Számszerint 12-en voltunk:) Ebből hat anyuka, hat gyermek:)

Estére már kicsit nyűgös volt. Mivel nem aludt, előrehoztam a fürdetését, közben anyós kitalálta, hogy porszívózzuk ki megint az orrocskáját. Jött is rendesen "cucc", majd nasivin orrspray és legyen ennyi elég.

Az éjszakánk borzasztó volt. Nem kapott levegőt, köhögött, de még nem volt annyira vészes, viszont elég volt ahhoz, hogy ne tudjon szegénykém nyugodtan aludni. Kettőtől hajnali ötig csapkolódott a kiságyban. Közben szörcsögött.

Reggel újból a rendelőben indítottunk, de ekkor már szabályosan ugatott szegénykém. Anyós megkezdte a kísérleteit. Nem akarom bántani, de nagyon berágtam rá - ismét. Azért egy ötven éves orvosi múlttal rendelkező, elismert orvos tudjon már felismerni egy vírust vagy egy náthát, vagy egy asztmás rohamot. Merthogy mindenre gyanakodott.

Háromszor küldött el egy nap patikába. A legnagyobb hóviharban. Közben felajánlotta, hogy addig vigyáz a gyerekre. Képzelhetitek, mit éltem át, amíg hazaértem. Megvásároltatott velem körülbelül nyolcféle gyógyszert, amiből ma már mind a nyolcat kilőtte hogy "mégsem kell". A gyerek meg egyre szarabbul lett.

Kapott mindenféle köhögéscsillapítót, köptetőt, láz és fájdalomcsillapító,balzsamot a hátára, hörgőtágítót, inhaláltunk sóoldatot, majd ma már asztmás evohalert kaptunk, de mivel a nyolcezredik orvos ismerősét is felhívta és ő volt olyan kedves és ajánlott egy huszadik gyógyszert, azt is kiváltatta velem. Körülbelül most járunk 20000 Ft-nál, amit úgy ahogy volt, kidobtunk az ablakon, mert ő még mindig nem tudja mi baja van a Picinek. Félreértés ne essék, nekem minden pénzt megér, hogy meggyógyuljon ez a kis Bucesz, de a jelenlegi tényállás szerint felesleges volt az összes.

Röviden és tömören, nem értem mit "szarakodik" az anyósom, miért nem tud neki normális gyógyszert adni és miért akar egyből antibiotikumhoz nyúlni, amikor egy baba elkezd köhögni... A barátnője - aki hasonló múlttal rendelkező orvos Awárosban - azt mondta hogy TILOS NEKI ANTIBIOTIKUMOT adni. Még jó, hogy egyetértenek KARDINÁLIS kérdésekben... Ilyenkor meg döntsön az anyuka!

Szóval most használjuk ezt a babyhalert, nagyon remélem, hogy segít. Plusszba nagyon sokat sír, amit megintcsak nem szoktunk meg, mivel nyugodt és kiegyensúlyozott volt mindig. A szívem szakad meg.

Tegnap megjött egy sapirendelésem, csináltattam neki egy brekkancs sapit. Nagyon édes, majd töltök fel róla képet. Aki Édesanya, tudja miről beszélek, ha azt mondom, az a mosoly, amit eleresztett benne betegen, na az mindennél többet ért. Majdnem elsírtam magam.

És mindez akkor, amikor nincs itthon az apja. Talán még ez is rájátszott egy kicsit. Amikor skypeon megpillantotta az apját, és hallotta ahogy énekel neki, odanyújtotta a kis kezét az ipadra, és elkezdte simogatni apa fejét. Hiányzik neki. Mi tagadás, nekem is.

Szumma szummárum, most éppen alszik. Ma először. Túlvagyunk 4-5 inhaláláson, két különféle inhaláló spray-t használunk. Ventolint meg egy F betűs valamit, ami persze felnőtteknek való. Mostmár kurvára remélem, hogy hatni fog!!! Ő sokat mosolyog, de látom hogy megviseli ez a betegség, amiről a mai napig nem tudjuk, micsoda és meddig tart.

Apja holnap jön haza...

Születésnap

Életem egyik legszebb és legfurcsább ajándékát kaptam meg a születésnapomon.

Ádámtól egy gyönyörű tortát kaptam, amin Ő és a Kisfiam virított...:) Azt hiszem ez volt életem legszebb tortája! Az íze hagy némi kívánnivalót maga után, mert valami hipermodern áfonyás csokis mascarponés csoda volt, én meg sima csokitorta párti vagyok. Ám itt vagyok 29 évesen, köztudott hogy szeretem a csokitortát de még soha nem kaptam. Az emberek mindig olyan tortát csináltatnak nekem, amit szívesen ennének meg, nem pedig amit én ennék meg szívesen.

Történt így, hogy anyámék azért már közelítettek a csokitorta felé, de mivel otthon apa nagy franciakrémes imádó, a csokitorta "krémje" krémes-pudingos franciakrémesére hasonlított. Ez sem volt az igazi.

Mindegy, úgyis figyelni kell a kilókra... A születésnap meg már régen nem olyan, mint rég volt. Már egyáltalán nem érdekel.

Na, a legérdekesebb és legfurcsább ajándékot az anyósomtól kaptam! Legszívesebben lefényképezném, de NEM TUDOM. Az oka:

4-én este feljött, hogy szeretne megköszönteni. Selyempapírba csomagoltan adta át a termetes virág-szerűséget. Kibontottam, egy gyönyörű kávéscsésze volt (ami egyébként növényből állt), benne egy rózsaszín virág. Tök kis helyes volt így együtt.

Még csupán két órája állt az asztalomon, amikor is átjött, és közölte, hogy itt túl meleg van, és levitte a virágot. Azt mondta, IDÉZEM: "Majd menj le a hidegbe megnézni néha".

Ha okos lenne és Kata, akkor okos Katicának hívnám, de ez több volt mint tapintatlanság. Mindegy, tőle már megszokhattuk.

Egyébként a kapcsolatom vele azóta is változatlan. Ma megint berágtam rá. Átjött TEJÉRT. Tudjátok, TEJÉRT. Azért a tejért, amit mindig leszól, hogy tartósító íze van. Most viszont esik a hó. Megteszi az is.