Kilencedik

Születésnap

Életem egyik legszebb és legfurcsább ajándékát kaptam meg a születésnapomon.

Ádámtól egy gyönyörű tortát kaptam, amin Ő és a Kisfiam virított...:) Azt hiszem ez volt életem legszebb tortája! Az íze hagy némi kívánnivalót maga után, mert valami hipermodern áfonyás csokis mascarponés csoda volt, én meg sima csokitorta párti vagyok. Ám itt vagyok 29 évesen, köztudott hogy szeretem a csokitortát de még soha nem kaptam. Az emberek mindig olyan tortát csináltatnak nekem, amit szívesen ennének meg, nem pedig amit én ennék meg szívesen.

Történt így, hogy anyámék azért már közelítettek a csokitorta felé, de mivel otthon apa nagy franciakrémes imádó, a csokitorta "krémje" krémes-pudingos franciakrémesére hasonlított. Ez sem volt az igazi.

Mindegy, úgyis figyelni kell a kilókra... A születésnap meg már régen nem olyan, mint rég volt. Már egyáltalán nem érdekel.

Na, a legérdekesebb és legfurcsább ajándékot az anyósomtól kaptam! Legszívesebben lefényképezném, de NEM TUDOM. Az oka:

4-én este feljött, hogy szeretne megköszönteni. Selyempapírba csomagoltan adta át a termetes virág-szerűséget. Kibontottam, egy gyönyörű kávéscsésze volt (ami egyébként növényből állt), benne egy rózsaszín virág. Tök kis helyes volt így együtt.

Még csupán két órája állt az asztalomon, amikor is átjött, és közölte, hogy itt túl meleg van, és levitte a virágot. Azt mondta, IDÉZEM: "Majd menj le a hidegbe megnézni néha".

Ha okos lenne és Kata, akkor okos Katicának hívnám, de ez több volt mint tapintatlanság. Mindegy, tőle már megszokhattuk.

Egyébként a kapcsolatom vele azóta is változatlan. Ma megint berágtam rá. Átjött TEJÉRT. Tudjátok, TEJÉRT. Azért a tejért, amit mindig leszól, hogy tartósító íze van. Most viszont esik a hó. Megteszi az is.