Kilencedik

Kezdem unni....

... hogy megkérdezik a szokásosakat, miszerint fiú lesz-e vagy lány, félsz-e a szüléstől, stb, Te meg vígan válaszolsz, majd elárasztanak a KÉRETLEN tanácsaikkal.

Kezdem kurvára unni!

Az én gyerekem lesz, had én döntsek a nevéről meg arról, hogy kell-e epidurális vagy nem! Hihetetlen egyes anyukák azt hiszik, hogy azért, mert szültek, kéretlenül adhatják a hülye tanácsaikat. Ők még biztos nem hallották a "nincs két egyforma terhesség" közhelyet.

Jaaa, a kedvencem az volt, amikor egyik barátnőmmel összefutottam a kórházban, és azt mondja (évente kétszer találkozunk):

- Mutasd a pocakodat!

- Tessék - mutatom büszkén, mivel hét kilót fogytam és a melleim kétszeresére, a hasam háromszorosára dagadt.

- Óóóóó hát ez semmi, mindig ilyen dagi volt!

...

Kezdek besokallni úgy mindenből.

Nyúlfarok

Akkor csak röviden.

Élek. Az túlzás, hogy virulok mert voltam már jobban is, de úgy fest azért nagy nehezen rendeződik az életem.

A munkahelyem egyre jobb, mostmár egyre önállóbb vagyok, csak kivesz belőlem egy jókora darabot a mindennapos, reggel 7től este 6ig való állandó "odafigyelés".

Ádámmal a helyzet változatlan, megvagyunk, néha veszekszünk, néha tök jó minden, de úgy átlagban nézve semmi különös.

Hétvégén őz-comb-sültet csináltam, először vadhúst életemben és nagyon finom, puha lett! Mondjuk 4 napig pácoltam, ami kabaré volt:) Főleg amikor még egyben volt:)

Most lassan megyek dolgozni, kint van vagy 9 fok, hát ez a nyár is elment gyorsan - mintha itt sem lett volna -, ráadásul úgy, hogy isten igazán bulizni se buliztam egy jót. Ami azért hiányzik. A rossz időt pedig kifejezetten nem szeretem.

Azt álmodtam, hogy a régi lakásomban vagyok és megindult a fűtés szezon. Azért ez azért nem semmi....

Erotikus álmom volt...

...hú és azt kell mondjam, nem volt semmi...

Az egyik awárosi étterem szakács gyerekével álmodtam... Egy rendezvényen voltunk, vagyis inkább valami tábor szerűségben, este volt és egyszer csak azt vettem észre, hogy ott van mellettem..

Nem történt semmi, csak pár érintés, megfogtuk egymás kezét, ilyesmi... Aztán el kellett mennem onnan, mert jött Ádám..

Tudtam, hogy otthon van a felesége, és mégsem tudtam megálljt parancsolni. A számítógépem előtt ültem és egyszer csak megjelent a facebookon a chat ablak - vele.

Ekkor felébredtem. Azóta pedig nem tudom kiverni az álmot a fejemből. Egyre csak a szakácson jár az eszem. Gáz, mi?!:)

Sz@pás

Amúgy ez tényleg az...!

Tegnap délután Pixy felhívott, persze minden dühöm elszállt ami csak volt... Elmentünk meginni egy sert awárosba, közben dumáltunk és csak ültünk kint a kerthelyiségben. Közben persze 40 fok, a víz csak úgy ömlött rólunk, ő műszálas felsőben, én vastag farmerrövidnadrágban és olyan felsőben, amiből nem spórolták ki a textilt.

Egyszer csak elkezdtem vakarózni. Ő meg röhögni. Közölte, hogy már akart szólni, hogy elég érdekesen alakult a karom, amióta ott ülünk.

Lenéztem és akkor láttam, hogy apró piros pöttyök vannak a vállamon...

...és most akkor ugorjunk előre egy kicsit, egészen a jelen pillanatig:

a bankban ülök és felettébb vakarózok. A kezem végig csupa vörös folt, a hátamon át a nyakamig, és közben terjed mint a kolera. Mostanra a dekoltázsomat is elérte. Jól nézek ki hófehér felsőben. A bőröm pedig valósággal ég.

Napallergia már nem kérdés. Csak azt nem értem, hogyan, miből?! Soha nem volt semmi gondom a bőrömmel. Erre most tudnék mondani kapásból négymillió okot rá, hogy miért utálom!

Unalom

Csak úgy röviden..

András ma is itt volt. Nem tudom melyik bolygón jártam, amikor azt gondoltam, hogy nem tudok róla semmit - ugyanis mindenhol fent van, iwiw-en, myvip-en, fészen is. Középsőnél ott kúrtam el a dolgot, hogy ott látja ha megnéztem. Ennyit a myvipről. Most azon imádkozom hogy még 3-4 napig ne menjen fel myvip-re, hogy véletlenül se lássa, hogy megnéztem. Totális lebukás lenne.

Még egy jó hír, hétfőn utazunk el Ádámmal! Nem is akárhova megyünk, 4 napos miniszabira Olaszokhoz. (Garda Tó)

Még sosem voltam ott, de már nagyon várom, imádom az ilyen kirándulásokat! Hétfőn hajnalban indulunk és csütörtökön jövünk.

A főnökasszonyomnak persze muszáj volt belémrúgnia. Nem elég, hogy tegnap szólt Ádám, hogy menjünk, ma pedig az első dolgom az volt, hogy szóljak a főnökömnek, hogy ha nem nagy kérés, rendezzük át egy kicsit a hónapot... Nagy sóhajok közepette hajlandó volt átvenni a papírt, amire a kérelmet írtam, és mondta hogy ha ráér megnézi (közben a foglalásunk a levegőben repkedett). Aztán két-három óra múlva nagy kegyesen idejött és közölte hogy ilyet többet ne nagyon csináljak, mert hatalmas munka neki. (szegény!) Ja és azt mondta hogy az ember általában tudja, ha utazik. Igen az ember igen, mi nem.

Véletlenül se örüljek, hogy kaptam 4 szabadnapot.

Szakadatlanul utálom. Nem tehetek róla, nem tett semmit azért, hogy szerethető legyen. Ez van!

Hétfőn tehát Garda-tó!!!:)))

"A jókedvemet el nem hagyom, bármily megható"