Kilencedik

Addig írom, amíg bírom...

A depresszió kicsit alább hagyott... Nem tudom mi lesz ez, vihar előtti csend, vagy tényleg vége lehet vajon... ki tudja... Mert ilyen nem volt még. Olyan se, hogy eddig ne írjak. Pedig annyi minden van bennem, minden nap megfogalmazom a kis gondolataimat, még kerek formába is öntöm, majd mire hazaérek már csak vánszorgok és akkor kezdődik a monotonitás.

Ádámról elég régóta nem írtam. Az oka, hogy nincs mit. Nem veszekszünk, inkább állóvíz. A problémáimat teljesen magamba gyűrtem, nem csak neki nem mondom, másnak se.

Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, egész nap tömik az agyam az újabbnál újabb információkkal, estére pedig elfáradok.

Éjjel érdekes álmom volt. Tudom, hogy a moksa teszi velem, de vállalom. Nem tudom hol voltam, de messze innen. A helynek hatalmas volt a belmagassága, olyan volt mint egy akvárium, mert felettünk úszkáltak az emberek. Ismerősök, akiket életemben egyszer, max kétszer láttam... Az álmom hangulata nagyon nyomott volt. Találkoztam egy férfival. Még életemben nem láttam szerintem de nagyon megfogott. Magas volt, barna hajú, barna szemű, szálkás, és rendkívül kedves velem. Azt akarta legyek az övé. De nekem ott volt Ádám... Így nem mentem bele, pedig hatalmas volt a kísértés. A szép az egészben, hogy ezt reggel álmodtam, ami ugye a jövőt jelzi. A férfi egy gyűrűt adott, és kérte hogy legyek a felesége. A gyűrű kő nélküli volt. Majdnem olyan, mint anyukámé. (felsóhajt a blogvilág ugyanis fingja nincs arról, milyen anyukám gyűrűje de sebaj)

A vonzalom akkora volt, hogy teljesen megbolondultam. Egy tábor szerűségben lehettem, mert este volt egy kis buli féleség (ó már megint! mint anno a szakáccsal!), és én kerültem Őt. Egyszerre vonzott és taszított. Majdan felkeltem vala.

És mentem a munkába. És a szokásos.

Hogy mit jelenthet nem tudom.

Kezdek hozzászokni hogy már csak akkor blogolok ha Tilda itt alszik. Kanapé fless. Nem ezért hanem azért, de kezd betelni a pohár. Nem ezzel, mindennel mással.

A végére pedig egy jóhír: tesóméknál baba van!:) Keresztanya és nagynéni leszek - végre valahára. Ha már sajátom nincs, legalább másét pesztrálhatom:)

Ami pedig sajnos rossz hír, ma meghalt Atina édesapja. Atinával a barátságunk ugyan megszakadt de mellette állok amikor csak szeretné. Nagyon sajnálom szegényt:( Apukájának egy másfél hónapja volt stroke-ja, 5 órán át volt segítség nélkül, így lebénult. Ma viszont végleg feladta. Már nem harcol tovább.

Nyugodj békében H.I. Az angyalok vigyázzanak Rád.

annyi minden történt....

... hogy félek, el se tudom mondani mert azt se tudom hol kezdjem.

Megpróbálom a híres-awós-dióhéjas miújságot:)

Először is nem enged el ez a buzi bank, kibasztak velem, kitolták a felmondási időt szépen harminc napra, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Tehát augusztus 2-án dolgozom utoljára (főnökasszony kedvessége okán), és 11-ig alkalmazásban állok. (mert csak.)

Szóval ezt a leírhatatlan kedvességet látva, majd később teljesen berágva elmentem fodrászhoz és begöndörítettem a hajam. Mert megérdemlem. Aztán leléptünk Ádámmal Balcsira, majd azért, hogy pénteken dolgozhassak 4 (azaz NÉGY) órát, csütörtökön hazajöttünk.

A főnökasszonyom reakciója (mely oly kedves volt hogy szinte legyilkoltam volna az előttem lévő rotring ceruzával) annyi volt válaszként arra, hogy csak ezért a 4 óráért jövök haza a Balatonról: "Cest la vie"! Én is tudtam volna erre mit mondani, és ha belegondolok talán még hamarabb is szabadultam volna, de inkább nem mondtam. Kinek kell egy munkáltatói rendkívüli felmondás...

Szóval miután rájöttem, hogy ilyen az élet, pénteken bejöttem dolgozni, majd délután 5 csaj megindult Siófokra.

Az első este maga volt az egyéves feszültség levezetése, legalábbis ami a táncot illeti. Én addig roptam, amíg ki nem sütött a nap. Alkohol tekintetében inkább volt költséges a turné, mint sikeres, dehát ez van, minden nem sikerülhet.

Személy szerint megittam 3 üveg sört, 3 feles vilmost, legalább másfél vödör Cuba Librét, 2 tequilát, de semmi. Úgy, ahogy mondom! És tuti hogy nem én vagyok szivacs, hanem a szórakozóhelyek vizeznek!

Ami pedig Siófuckot illeti. Ennyi görényt, exhibicionista köcsögöt, kigyúrt faszmaszkot, dinnyecipelő vastagaranyláncos, királykeresztes díszköcsögöt még nem láttam egybe sosem! Ez a BeachHouse egy fertő! Amiben részünk volt, illetve szemlélői voltunk: tömegverekedés a Bolls mólónál, 8 kopasz üti a másik 1 kopaszt; szép kislány hányt bele a Balatonba; Petőfi sétányon a fiatalember (cirka 60 év körül) virított a 20 éves hivatásos barátnőjével; nyilvános füvezés a sétány kellős közepén; stb. Tudnám folytatni, csak felesleges.

A taxi lehúzás. Átlag 3000-ért viszik az embert. Mi meg, ha már lúd, legyen kövér, így beválasztottuk a Hummer taxit, aminél józanodás után rájöttünk, hogy nem is taxi volt. De a csóka bekeresett egy százast simán az olyan hülye picsákon mint mi:D. (végülis...)

Szóval körülbelül 30-40 ropinkba fájt FEJENKÉNT a hétvége. Ennyi pénzből elmehettünk volna külföldre is:D

Vasárnap Pixyvel átkomponáltuk magunkat Tihanyba, majd Füredre, mert Ádámék ott voltak, úgyhogy a vasárnap délutánba ő is belefért.

Este 8-ra értem haza Awárosba, hulla fáradtan, és este 11-ig retusáltam a múlt heti esküvői fotókat. Legalább egy hetet késtem velük, még jó, hogy barátnő volt:D (jellemző magyar mentalitás, amiért fizetnek, azt komolyan vesszük, ami meg barátoknak szól, arra meg ráérünk:D Ejnye)

Szumma szummárum a Balatonból ennyi elég is volt. De azért mellékletként bedobok egy képet, amin drága Ziszkámmal és Pixyvel vagyunk láthatóak, és elismerem, nem voltunk már szomjasak:)

Sz@pás

Amúgy ez tényleg az...!

Tegnap délután Pixy felhívott, persze minden dühöm elszállt ami csak volt... Elmentünk meginni egy sert awárosba, közben dumáltunk és csak ültünk kint a kerthelyiségben. Közben persze 40 fok, a víz csak úgy ömlött rólunk, ő műszálas felsőben, én vastag farmerrövidnadrágban és olyan felsőben, amiből nem spórolták ki a textilt.

Egyszer csak elkezdtem vakarózni. Ő meg röhögni. Közölte, hogy már akart szólni, hogy elég érdekesen alakult a karom, amióta ott ülünk.

Lenéztem és akkor láttam, hogy apró piros pöttyök vannak a vállamon...

...és most akkor ugorjunk előre egy kicsit, egészen a jelen pillanatig:

a bankban ülök és felettébb vakarózok. A kezem végig csupa vörös folt, a hátamon át a nyakamig, és közben terjed mint a kolera. Mostanra a dekoltázsomat is elérte. Jól nézek ki hófehér felsőben. A bőröm pedig valósággal ég.

Napallergia már nem kérdés. Csak azt nem értem, hogyan, miből?! Soha nem volt semmi gondom a bőrömmel. Erre most tudnék mondani kapásból négymillió okot rá, hogy miért utálom!

Pixy @ home

Pixy tegnap hazajött Skóciából. Miután hónapok óta csak egy-egy részegen leírt krixkraxot tudott küldeni skype-on, azt gondoltam ráhagyom és majd jelentkezik, ha akar.

Nem akart.

Felmentem fészbúkra, megnézni mi van ott, hát látok egy youtube videót beszúrva az egyik csajnak, akivel kint élt Skóciában.

Körülbelül olyan házi készítésű videó volt, amilyet egyszer én csináltam nekik karácsonyra. Az enyém persze sosem ért annyit, hogy bárhol viszont lássam.

Hát igen, kicsit rosszul esett! Hazajött és visszavágyik - megértem. De hogy az "itthoni" barátokat miért kell így megbántani... mi mindig vártuk haza. Én legalábbis.