Kilencedik

Türelmet-Lenke

Szerda délután megkaptam a kést a hátamba, írásbeli figyelmeztetést a főnökömtől. Ennek annyira örültem, hogy szerda este elmentem a barátnőmmel egy szórakozóhely-féleségre és megittam egy üveg bort úgy, hogy kocsival érkeztem.

Természetesen nem ültem volán mögé, hazavittek...

Csütörtökön már nem dolgoztam, úgyhogy már jobb volt egy fokkal de Ádámmal egyik nap se tudtunk együtt lenni. Pénteken elmentem megint ugyanoda megint ugyanazzal a barátnőmmel és megint lecsúszott egy üveg bort, de ezúttal 4 tequila is kísérte. A beszédközpontom megmaradt, viszont eléggé részeg voltam még, amikor hazaértem. Örültem hogy eltámolyogtam az ágyig.

Másnap az nagybetűs másnap volt.

Ma pedig hát... mit mondjak.. Ádámmal voltunk egész nap, beszélgettünk, Tildával együtt... Beszélgettünk a jövőről, és beszélgettünk azokról a dolgokról, amik a feladataink az életben.

Ha kérhetnék egy kis pluszt az égiektől, tuti hogy több türelmet kérnék és erőt ahhoz, hogy az Ádám hülyeségeit tolerálni tudjam.

Ma is minden tök jó volt, voltunk délután cirkuszban, aztán fagyiztunk, aztán dumcsiztunk egy kerthelyiségben, és végül egy órával ezelőtt hazaértünk.

Ülök az asztalnál, etetem a Tildát, közben én is eszegettem egy vajas pirítóst, mikor Ádám hirtelen feláll, és kérdezi Tildát hogy levegyék-e a hajturbánt a fejéről (mert előtte mosott hajat és turbánban jött le vacsorázni). Nem tudom ez miért nem várhatott volna a vacsora végéig. Levette, majd közölte az Ádám, hogy meg kell fésülni. Éppen a harmadik falatomat rágtam. Tilda kijelentette hogy csak én fésülhetem meg, mert "én tudom hogy kell". Ádám erre a kezembe nyomta tüntetőleg a hajkefét én meg fél kézzel megfogtam és rágtam tovább azt a kurva pirítóst.

Erre ő hogy most azonnal fésüljem meg.

Kikerekedtek a szemeim, hogy mivan, erre kikapta a kezemből a hajkefét hogy "ha már én ennyire LOMHA vagyok akkor megfésüli ő". Erre meg kurvára berágtam. Pont ma beszélgettünk arról, hogy a szülő önös érdekeit el kell hagynia ha gyereke van, erre csak azért hogy ő megnyugodjon és fésült gyerekfejet lásson, felállít engem az asztaltól?!

tudom sok betűt érdemelt, többet mint amennyit kellett volna de nagyon berágtam rá. Aztán megfésültem, Tilda később meg kérte, hogy hozzak egy fülpiszkálót a füléhez. Hoztam de én nem mertem beledugni, féltem hogy dobhártya meg egyebek, ezt azért mégis jobb egy szülőnek. Mondom Ádámnak: Te tudod hogy kell ezt, mert én nem merem.. Ő fél szemmel odanéz, mondja igen tudja, és odanyomtam a kezébe a fültisztítót, hogy MOST AZONNAL AKAROM HOGY KITAKARÍTSA A GYEREK FÜLÉT.

Erre válasz jéghidegen: "na ezt most azonnal abba lehet hagyni". Elkezdtem röhögni, még egy hidegzuhany, hogy nem értékeli a humoromat.

Inkább röhögök minthogy azt mondjam neki a gyereke előtt hogy a jó édes anyukáddal szórakozzál.

Létezik az, hogy ennyire berágjak életem párjára, akivel valljuk be ez a legnagyobb balhé ami az elmúlt héten történt köztünk?! Létezik ilyen?! Ennyire unatkozom?! De akkor is a jó kurva nénikéjét. Mit képzel magáról?

Jajj annyira utálom, hogy ilyen türelmetlen!!!!!!!!!

Én Istenem jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám, amíg türelmetlen vagyok hogy mikor alszom el, vigyázz reám. Ámen.

Kérek mégegy adag türelmet! Most azonnal!!!

adok érte egy ballábat meg egy jobbkezet, és az oldalbordámat is egye kukac.

BÁRMIT MEGADNÉK HOGY NE TUDJA FELKÚRNI AZ AGYAM ILYENNEL!!!!!!!!!

Elmélkedés

Tuuudom már lerágott csont, én mégis próbálom megfejteni az embereknek ezt a tulajdonságát, amivel képesek engem ennyi gondolkodásra kényszeríteni:)

Mi viszi rá az embert, hogy kapcsolatba bonyolódjon, ha közben fél az elkötelezettségtől? Erre a válasz, hogy minden bizonnyal laza, könnyű kapcsolatot keres anélkül, hogy a "párjával" magasztosabb kérdéseken elmélkedjen.

Akkor mi vezérli? A szex? Tök gáz, hogy manapság már minden második férfi ilyen, sőt sajnos a nők is, mert ennyire felszínesek lettek.

De mi van akkor ha már belebonyolódott a kapcsolatba? A fair viselkedés is már a múlté? Hogy valaki őszinte legyen és nem egy kiszámítható, hazug ember? Tényleg ennyire megromlott a világ?

Az olyan emberek, mint én, aki egy icipici homokszem ebben az elsivatagiasodott világban, én iszom meg a levét ennek az egésznek. Mert hiszek bennük. Hiszem, hogy lehetnek jók. Lehetnek jobbak. Aztán a saját bőrömön tapasztalom, hogy ez nem is létezik. Az emberek már nem hisznek semmiben.

Magyarországon másfél millió embernek nincs egyetlen barátja sem. A magyarok 90%-a nem bízik senkiben. (normális ez?!)

Szóval ott tartunk, hogy már belebonyolódott. Mondjuk a szex miatt. Oké. A másik ember nem így gondolja. Tudja ő egyáltalán, hogy a másik hogyan gondolja??? Vagy annyira önző, hogy ezt mégcsak meg sem kérdezte?

Mi a teendő, ha ilyen önző emberrel találkozunk? Tanuljunk tőlük? Vagy adjunk át egy kicsit "magunkból"? Hagyni kell elmenni? Mert ő mindig ilyen marad? És mitől válik egy ilyen igazi emberré?

Kérdés-hegyek, válasz alig-alig vagy egyáltalán nem. Na és ez normális?!

Annyira gáz, hogy egy karnyújtásnyira lenne a válasz minderre, ha lenne az ilyen férfiaknak kellő intelligenciájuk ahhoz, hogy elénk álljanak és megmondják a frankót, DE NEM. Ugyan már miért könnyítenék meg az életünket azzal, hogy őszinték legyenek? NEM. Jobb a titkolózás, a másik háta mögött való rosszmájú megjegyzéstétel, és még sorolhatnám.

Kurvára megfordult a világ. Kifordult magából.