Kilencedik

Zöld szemű szörny

Nem tehetek róla... amióta Tilda bekerült a kórházba és történt vele, ami történt, azóta el vagyok hanyagolva és úrrá lett rajtam a féltékenység.

Szemlátomást jól van már, az apja azonban felfújja a dolgot, mindent ráerőszakol, ami vele (mármint az apukával) kapcsolatos. Pl a gyerek ki se találta volna hogy menjen fel hozzá este estimesét olvasni, mégis Ádám úgy kérdezte meg tőle először: "Baj lenne ha nem mennék fel ma hozzád?" (mindezt este 9kor) Tilda: nem. (mert már majdnem aludt) Aztán apja rákontrázott: "Szeretnéd ha én altatnálak el?" MELYIK GYEREK MOND ERRE NEMET, NEM TUDOM. de lőttek az édeskettesnek, bepöccentem mert egész nap egy simogatást se kaptam.

Most itthon ülök, gyors bejegyzés írás aztán már megyek is lefeküdni. Egy percig se maradok ébren. Mire hazajön én már aludni fogok.

azt hiszem....

Nem tudom mi ütött belém, meg kéne értenem hogy baj volt a gyerek körül, de az én agyam most csak a "volt"-ot hallja meg. Kutya baja. Az apja úgy örül ennek hogy még csúnyán is beszélhet, meg játszhatja a kisded játékait, akkor sem lép rá semmit.

na most ezzel miafaszt csináljak... nem tudom...

hú de bepöccentem. Benyakaltam egy pohár bort, de lefekszem mielőtt jön a következő.

Jóéccakát.