Kilencedik

Addig írom, amíg bírom...

A depresszió kicsit alább hagyott... Nem tudom mi lesz ez, vihar előtti csend, vagy tényleg vége lehet vajon... ki tudja... Mert ilyen nem volt még. Olyan se, hogy eddig ne írjak. Pedig annyi minden van bennem, minden nap megfogalmazom a kis gondolataimat, még kerek formába is öntöm, majd mire hazaérek már csak vánszorgok és akkor kezdődik a monotonitás.

Ádámról elég régóta nem írtam. Az oka, hogy nincs mit. Nem veszekszünk, inkább állóvíz. A problémáimat teljesen magamba gyűrtem, nem csak neki nem mondom, másnak se.

Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, egész nap tömik az agyam az újabbnál újabb információkkal, estére pedig elfáradok.

Éjjel érdekes álmom volt. Tudom, hogy a moksa teszi velem, de vállalom. Nem tudom hol voltam, de messze innen. A helynek hatalmas volt a belmagassága, olyan volt mint egy akvárium, mert felettünk úszkáltak az emberek. Ismerősök, akiket életemben egyszer, max kétszer láttam... Az álmom hangulata nagyon nyomott volt. Találkoztam egy férfival. Még életemben nem láttam szerintem de nagyon megfogott. Magas volt, barna hajú, barna szemű, szálkás, és rendkívül kedves velem. Azt akarta legyek az övé. De nekem ott volt Ádám... Így nem mentem bele, pedig hatalmas volt a kísértés. A szép az egészben, hogy ezt reggel álmodtam, ami ugye a jövőt jelzi. A férfi egy gyűrűt adott, és kérte hogy legyek a felesége. A gyűrű kő nélküli volt. Majdnem olyan, mint anyukámé. (felsóhajt a blogvilág ugyanis fingja nincs arról, milyen anyukám gyűrűje de sebaj)

A vonzalom akkora volt, hogy teljesen megbolondultam. Egy tábor szerűségben lehettem, mert este volt egy kis buli féleség (ó már megint! mint anno a szakáccsal!), és én kerültem Őt. Egyszerre vonzott és taszított. Majdan felkeltem vala.

És mentem a munkába. És a szokásos.

Hogy mit jelenthet nem tudom.

Kezdek hozzászokni hogy már csak akkor blogolok ha Tilda itt alszik. Kanapé fless. Nem ezért hanem azért, de kezd betelni a pohár. Nem ezzel, mindennel mással.

A végére pedig egy jóhír: tesóméknál baba van!:) Keresztanya és nagynéni leszek - végre valahára. Ha már sajátom nincs, legalább másét pesztrálhatom:)

Ami pedig sajnos rossz hír, ma meghalt Atina édesapja. Atinával a barátságunk ugyan megszakadt de mellette állok amikor csak szeretné. Nagyon sajnálom szegényt:( Apukájának egy másfél hónapja volt stroke-ja, 5 órán át volt segítség nélkül, így lebénult. Ma viszont végleg feladta. Már nem harcol tovább.

Nyugodj békében H.I. Az angyalok vigyázzanak Rád.

hogy valami kellemes is legyen....

... azért azt elmondanám, hogy bármennyire is párkapcsolatban élek, a szememet mindig nyitva tartom. Nem az esetlegesen felbukkanó kalandok miatt, hanem mert nem vagyok vak:)

Történt az tegnap, hogy elmentünk munka után vacsizni Ádámmal, arra a helyre, ahol az a szakács dolgozik, akivel jómúltkor álmodtam.. És akkor lepergett az a bizonyos béjvaccsos lassítós snitt, amikor futnak a vizen a piros kis nacikájukban a jótestű pasasok, csak ezúttal nem volt se futás, se piros nacika, se víz... Ehelyett adott volt egy bazi nagy és nehéz fagyigép, aminek egyszerre öten mentek neki hogy bevihessék az étterembe.

És én ott ültem (éssel nem kezdünk mondatot bazmeg), és néztem, néztem ahogy dagadnak az izmok és ahogy próbálja megemelni (de nem tudja haha) a gépezetet... Húazannyát:D

Na az úgy kellett még:)))

annyi minden történt....

... hogy félek, el se tudom mondani mert azt se tudom hol kezdjem.

Megpróbálom a híres-awós-dióhéjas miújságot:)

Először is nem enged el ez a buzi bank, kibasztak velem, kitolták a felmondási időt szépen harminc napra, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Tehát augusztus 2-án dolgozom utoljára (főnökasszony kedvessége okán), és 11-ig alkalmazásban állok. (mert csak.)

Szóval ezt a leírhatatlan kedvességet látva, majd később teljesen berágva elmentem fodrászhoz és begöndörítettem a hajam. Mert megérdemlem. Aztán leléptünk Ádámmal Balcsira, majd azért, hogy pénteken dolgozhassak 4 (azaz NÉGY) órát, csütörtökön hazajöttünk.

A főnökasszonyom reakciója (mely oly kedves volt hogy szinte legyilkoltam volna az előttem lévő rotring ceruzával) annyi volt válaszként arra, hogy csak ezért a 4 óráért jövök haza a Balatonról: "Cest la vie"! Én is tudtam volna erre mit mondani, és ha belegondolok talán még hamarabb is szabadultam volna, de inkább nem mondtam. Kinek kell egy munkáltatói rendkívüli felmondás...

Szóval miután rájöttem, hogy ilyen az élet, pénteken bejöttem dolgozni, majd délután 5 csaj megindult Siófokra.

Az első este maga volt az egyéves feszültség levezetése, legalábbis ami a táncot illeti. Én addig roptam, amíg ki nem sütött a nap. Alkohol tekintetében inkább volt költséges a turné, mint sikeres, dehát ez van, minden nem sikerülhet.

Személy szerint megittam 3 üveg sört, 3 feles vilmost, legalább másfél vödör Cuba Librét, 2 tequilát, de semmi. Úgy, ahogy mondom! És tuti hogy nem én vagyok szivacs, hanem a szórakozóhelyek vizeznek!

Ami pedig Siófuckot illeti. Ennyi görényt, exhibicionista köcsögöt, kigyúrt faszmaszkot, dinnyecipelő vastagaranyláncos, királykeresztes díszköcsögöt még nem láttam egybe sosem! Ez a BeachHouse egy fertő! Amiben részünk volt, illetve szemlélői voltunk: tömegverekedés a Bolls mólónál, 8 kopasz üti a másik 1 kopaszt; szép kislány hányt bele a Balatonba; Petőfi sétányon a fiatalember (cirka 60 év körül) virított a 20 éves hivatásos barátnőjével; nyilvános füvezés a sétány kellős közepén; stb. Tudnám folytatni, csak felesleges.

A taxi lehúzás. Átlag 3000-ért viszik az embert. Mi meg, ha már lúd, legyen kövér, így beválasztottuk a Hummer taxit, aminél józanodás után rájöttünk, hogy nem is taxi volt. De a csóka bekeresett egy százast simán az olyan hülye picsákon mint mi:D. (végülis...)

Szóval körülbelül 30-40 ropinkba fájt FEJENKÉNT a hétvége. Ennyi pénzből elmehettünk volna külföldre is:D

Vasárnap Pixyvel átkomponáltuk magunkat Tihanyba, majd Füredre, mert Ádámék ott voltak, úgyhogy a vasárnap délutánba ő is belefért.

Este 8-ra értem haza Awárosba, hulla fáradtan, és este 11-ig retusáltam a múlt heti esküvői fotókat. Legalább egy hetet késtem velük, még jó, hogy barátnő volt:D (jellemző magyar mentalitás, amiért fizetnek, azt komolyan vesszük, ami meg barátoknak szól, arra meg ráérünk:D Ejnye)

Szumma szummárum a Balatonból ennyi elég is volt. De azért mellékletként bedobok egy képet, amin drága Ziszkámmal és Pixyvel vagyunk láthatóak, és elismerem, nem voltunk már szomjasak:)

Hány jével írják hogy sijófok?!

Jövő héten 3 nap, 5 csaj, 1 Balaton. Siófok vár!!!

Addig altassatok el és végül keltsetek fel arra a hétvégére!

Erotikus álmom volt...

...hú és azt kell mondjam, nem volt semmi...

Az egyik awárosi étterem szakács gyerekével álmodtam... Egy rendezvényen voltunk, vagyis inkább valami tábor szerűségben, este volt és egyszer csak azt vettem észre, hogy ott van mellettem..

Nem történt semmi, csak pár érintés, megfogtuk egymás kezét, ilyesmi... Aztán el kellett mennem onnan, mert jött Ádám..

Tudtam, hogy otthon van a felesége, és mégsem tudtam megálljt parancsolni. A számítógépem előtt ültem és egyszer csak megjelent a facebookon a chat ablak - vele.

Ekkor felébredtem. Azóta pedig nem tudom kiverni az álmot a fejemből. Egyre csak a szakácson jár az eszem. Gáz, mi?!:)

Sz@pás

Amúgy ez tényleg az...!

Tegnap délután Pixy felhívott, persze minden dühöm elszállt ami csak volt... Elmentünk meginni egy sert awárosba, közben dumáltunk és csak ültünk kint a kerthelyiségben. Közben persze 40 fok, a víz csak úgy ömlött rólunk, ő műszálas felsőben, én vastag farmerrövidnadrágban és olyan felsőben, amiből nem spórolták ki a textilt.

Egyszer csak elkezdtem vakarózni. Ő meg röhögni. Közölte, hogy már akart szólni, hogy elég érdekesen alakult a karom, amióta ott ülünk.

Lenéztem és akkor láttam, hogy apró piros pöttyök vannak a vállamon...

...és most akkor ugorjunk előre egy kicsit, egészen a jelen pillanatig:

a bankban ülök és felettébb vakarózok. A kezem végig csupa vörös folt, a hátamon át a nyakamig, és közben terjed mint a kolera. Mostanra a dekoltázsomat is elérte. Jól nézek ki hófehér felsőben. A bőröm pedig valósággal ég.

Napallergia már nem kérdés. Csak azt nem értem, hogyan, miből?! Soha nem volt semmi gondom a bőrömmel. Erre most tudnék mondani kapásból négymillió okot rá, hogy miért utálom!

Unalom

Csak úgy röviden..

András ma is itt volt. Nem tudom melyik bolygón jártam, amikor azt gondoltam, hogy nem tudok róla semmit - ugyanis mindenhol fent van, iwiw-en, myvip-en, fészen is. Középsőnél ott kúrtam el a dolgot, hogy ott látja ha megnéztem. Ennyit a myvipről. Most azon imádkozom hogy még 3-4 napig ne menjen fel myvip-re, hogy véletlenül se lássa, hogy megnéztem. Totális lebukás lenne.

Még egy jó hír, hétfőn utazunk el Ádámmal! Nem is akárhova megyünk, 4 napos miniszabira Olaszokhoz. (Garda Tó)

Még sosem voltam ott, de már nagyon várom, imádom az ilyen kirándulásokat! Hétfőn hajnalban indulunk és csütörtökön jövünk.

A főnökasszonyomnak persze muszáj volt belémrúgnia. Nem elég, hogy tegnap szólt Ádám, hogy menjünk, ma pedig az első dolgom az volt, hogy szóljak a főnökömnek, hogy ha nem nagy kérés, rendezzük át egy kicsit a hónapot... Nagy sóhajok közepette hajlandó volt átvenni a papírt, amire a kérelmet írtam, és mondta hogy ha ráér megnézi (közben a foglalásunk a levegőben repkedett). Aztán két-három óra múlva nagy kegyesen idejött és közölte hogy ilyet többet ne nagyon csináljak, mert hatalmas munka neki. (szegény!) Ja és azt mondta hogy az ember általában tudja, ha utazik. Igen az ember igen, mi nem.

Véletlenül se örüljek, hogy kaptam 4 szabadnapot.

Szakadatlanul utálom. Nem tehetek róla, nem tett semmit azért, hogy szerethető legyen. Ez van!

Hétfőn tehát Garda-tó!!!:)))

"A jókedvemet el nem hagyom, bármily megható"

Goodbye Appletown

Annyiszor eltökéltem mostanában, hogy írok bejegyzést, mert annyi minden lenne, ami csöpp agyamnak megfejthetetlen, de aztán mindig abbamaradt az igyekezet, és maradt helyette a nagy büdös semmi.

A munkahelyem egyszerűen "páratlan". Eddig annyira szerettem az egészet, és nem csak magát a munkámat, hanem a kollégáimat és azt a fílinget ami körülvett, amikor egy átmulatott hétvége után végre leülhettem az íróasztalomhoz.

Mostmár nem ilyen az ottlét:( Persze amit csinálok, maga a munkám még mindig az, ami eddig volt. Ügyfelekkel foglalkozom, kedvesek a kollégáim, stb stb stb, mégis a főnököm egyszerűen tönkretett bennem mindent, ami kellemes érzéseket keltett bennem, ha a Bankról volt szó.

Nem tudom miért jó ez neki, ha szőrös szívű szipirtyót játszhat. Nem tudom miért jó, ha egész napját egy mosoly nélkül éli meg. Nem tudom miért kell mindig ennyire a törvények mögé bújni, és miért nem lehet valaki egy kicsit "laza".

Azt sem értem miért próbál néha barátnőset "játszani", máskor meg kiül az arcára az öröm, hogy megint írásbeli figyelmeztetőt adhat.

Ez a nő úgy van elcseszve, ahogy van. És próbálom elhinni, hogy gyermekkorában sérült... Próbálom azt gondolni, hogy megvan biztos a maga baja, ami mondjuk nem nagyon érdekelne ha elém állna és felajánlaná, hogy elmondja.

Lehet az apja szíjjal verte. Az is lehet, hogy az anyját verte péppé a szeme előtt. Lehet, hogy gyermekkorában komoly betegséggel kezelték. Lehet hogy soha nem szerették. (ez mondjuk szvsz most is így van.) Lehet, hogy meddő és elfordul tőle minden faszi, akinek ezt elmondja.

Lehet sokminden. Próbálom megtalálni a válaszokat, persze úgy, hogy nem ez tölti ki a mindennapjaimat. Annyira azért mégsem érdekel, ha nem állok elé és kérdezem meg punktum, hogy "hé te mi a fasz bajod van egyébként, amitől ilyen félresikerült vagy?" - nem, nem vagyok bunkó. Csak mint magam is sérült ember lévén, azért kíváncsian szemlélem, hogy vajon ennek meg mi baja lehet... Mi történt, ami miatt úgy érzi, hogy rombolnia kell? Vagy csak egyszerűen zsidó?

Ha zsidó akkor meg holnap kiteszem a gólemet az asztalomra. Bár magam nem vallom a zsidó vallást, de származásomat tekintve én is az vagyok.

Hát ennyi a miújság a főnökömmel. Tönkretette a jó levegőt a munkahelyemen. Mintha legalább szar munkaerő lennék...

Ezen kívül minden teljesen normálisnak mondható az életemben.

Ma elhoztam a lakásomból egy pár dolgot. Szépen lassan kiköltözöm.

Minden mérföldkő ilyen az életben? Ahogy ott álltam a lakásban, felrémlettek arcok, esték, érzések, illatok, Milán... Majd eszembe jutott a Merci. Amit Valentin napra kaptam tőle és mérgemben felkúrtam a szekrény tetejére. Ma levettem és bevittem a bankba szétosztani. Már nem jelent semmit.

Azért összességében én nagyon szerettem ott lakni. Szerettem egyedül. Szerettem egyedül lenni magammal. Jó volt addig aludni, amíg szerettem volna és jó volt ott minden este, amit a barátaimmal töltöttem. Megvolt a fílingje a hülye picsa szomszéd néninek is, aki ha arra megyek már köszönni se köszön. Hiába az otthonülő, pletykás vénasszonyoknak agyuk semmi.

Ilyenkor, ahogy visszagondolok Milánra és az ott töltött közös estékre, nem az az emlék él bennem, hogy egy díjnyertes paraszt volt. Hanem csupa megmosolyognivaló, kellemes emlék.

Életemnek ezt a korszakát fájó szívvel de mosolyogva zárom le.

El kell kezdenem összpontosítani az új élet adta kihívásokra. És megfelelni minden téren.

Ennek örömére az előbb kitakarítottam az egész konyhát:D

awoman starts the spring and the summer of 2010

Bassza meg! Ettől féltem!

 neeeeem nem történt semmi olyan se Milán se Peti nem zavart be, neeeem..... Nem erről van szó...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

még jó múltkor, olyan cirka 2 hete volt nálam egy új pénzszállító emberke. András. Életemben most láttam először, nem nagyon jártak még erre.. Hát eddig Peti szemeiért voltam oda (azokért is csak a mai napig mert a köcsög Dubaiban volt búvárkodni és mms-ben közölte hogy bevérzett mindkettő és majdnem elhánytam magam amikor megláttam), na most András szemei húúúú... amikor két hete itt volt, egyből elkezdett udvarolgatni, de hárítottam (különben is kapcsolatban élek!)... Ma egyszer csak felnézek, látok egy gyönyörű szép szempárt, és felismerem benne a két héttel ezelőtti pénzszállítót... Bejött hozzám megkérdezni hogy mikorra jöhetnek délután:)))

Persze kapcsolatban élek, és nem szándékozok tenni semmit sem, csak olyan jó volt érezni hogy bejövök másoknak is...

hú azok a szemek... de szép kékek voltak...