Kilencedik

awoman starts the spring and the summer of 2010

Bassza meg! Ettől féltem!

 neeeeem nem történt semmi olyan se Milán se Peti nem zavart be, neeeem..... Nem erről van szó...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

még jó múltkor, olyan cirka 2 hete volt nálam egy új pénzszállító emberke. András. Életemben most láttam először, nem nagyon jártak még erre.. Hát eddig Peti szemeiért voltam oda (azokért is csak a mai napig mert a köcsög Dubaiban volt búvárkodni és mms-ben közölte hogy bevérzett mindkettő és majdnem elhánytam magam amikor megláttam), na most András szemei húúúú... amikor két hete itt volt, egyből elkezdett udvarolgatni, de hárítottam (különben is kapcsolatban élek!)... Ma egyszer csak felnézek, látok egy gyönyörű szép szempárt, és felismerem benne a két héttel ezelőtti pénzszállítót... Bejött hozzám megkérdezni hogy mikorra jöhetnek délután:)))

Persze kapcsolatban élek, és nem szándékozok tenni semmit sem, csak olyan jó volt érezni hogy bejövök másoknak is...

hú azok a szemek... de szép kékek voltak...

Én élek

Jelentem, szeretnék visszajutni a blogger világba. Kicsit nehézkesen vettem rá magam, hogy írjak, de úgy gondoltam muszáj. Kell, hogy legyen ennek az életciklusnak is nyoma.

A kedvem egészen tűrhető. Mamára gondolva már nem sírok. Néha fojtogat a sírás, két könnycsepp kijön és ennyi. Ez a sírós időszak most elmúlt, helyette jött a fizikai fájdalom. Úgy fáj a szívem, mint még soha.

Azért próbálok visszatérni az életbe.

Vicces sztorim is van. Bár az illető, akiről szól, nem tartja viccesnek, én csak úgy nyugtázom a történetet, hogy "a fagyi mindig visszanyal".

Milánunkról van szó természetesen. A sztorit nagyon nem tudom bőségesen kifejteni, mivel ez megy az egész ORSZÁGBAN. A lényege, hogy biztos hallottatok az élelmiszerbotrányról, ami az országban végigsöpört az egyik hipermarketben. Bizonyos bébikajákról. Na ez Milán. Az ő pályafutása minden bizonnyal befellegzett ezzel a hatalmas negatív reklámmal. Arany szive. Az index leírta: az ügyvezető nem nyilatkozik. Leszedte az összes képét iwiw-ről.

Majdnem írtam neki egy sms-t, hogy gratuláljak, híres ember lett... De aztán megálltam, nem leszek köcsög. Úgyse válaszol erre se. De azért elgondolkodtam, hogy ez tuti karma.

Többet sajnos nem írhatok az ügyről, de majd egyszer elmesélem egy személyes blogtali keretei között.... vagy msn-en.

Szóval Milánról ennyi a hír. Vele álmodtam, hogy felkeresett és csak azért, hogy átölelhessen. Álmomban már tudta mit veszített. Az álom humorosabb része, amin felkelés után fél órán át röhögtem, hogy miután átölelt, visszaváltozott címeres parasztgyerekké és ugyanolyan faszmaszk volt, mint ahogy megismertük a történet végére.

Ennyit róla:-)

Ádámmal is zajlanak az események. Tegnap óta hivatalosan is elköltöztem. Összeköltöztünk. A dolgok nagyon jól alakulnak, minden tök jó! Kezdek teljesen egyenesbe jönni.

Húsvétkor hatalmas gyerekműsort csináltam, finomakat főztem, este pedig 4 gyereket altattam el, mert ott aludtak mindannyian. Nagyon jól éreztük magunkat.

Tegnap óta hivatalosan is háztartást vezetek. És végre nem olyat, amiben a vacsorám egyszemélyes adag. Egyelőre élvezem. A későbbiekben ezt nagyobb részletességgel is kifejtem.

A húsvétról még annyit, hogy anyóspajti odajött hozzám tegnap (ő egyébként nem vett részt a mulatságban, mert Romániában kirándult), és a szakadatlan utálata ellenére annyit mondott: "köszönöm, hogy összehoztad a családom".

Na ennyit erről. Egyébként meg: the show must go on.

Röviden

Elnézést hogy kimaradtam de nem vagyok a toppon. Mama egy nagyon halvány fokkal jobban van, de volt egy agyi történése. Sajnos nem túl sok jót jósoltak az orvosok:( Ahogy ott álltam a kórházban az ágya mellett és fogtam a hideg kezét, és ő csak annyit mondott "Bogaram"... Összeszorult a szívem.

Amikor kislány voltam, ha köhögtem, Mama mindig azt mondta: KUCKUC! Anya átvette ezt a szokását, kis anyait belerakva átkeresztelte KUCIKUCI-ra.

Bent álltunk Ádámmal az ágya mellett. Ádámot nem ismerte fel, ahogy a saját fiát se. Engem viszont igen... Rátették az oxigénmaszkot, és csak bámult ki a fejéből, néha felsóhajtott. Beszédre képtelen volt. A szomszéd ágyon lévő néni egyszercsak elköhögte magát.

Mama az oxigénmaszk alól: KUCKUC... Egyem a szívét... Nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni:(

Kérem tisztelettel, az egyetemvárosi kórház egy fertő. Pedig Magyarország egyik legszebb városáról van szó. Le vagyok döbbenve a kórtermeken. Borzasztó. Kihúztam a kis fiókot, hogy belerakjam az evőeszközöket, de volt benne egy zacskó gyógyszer (az előző betegé gondolom) meg egy érdekes állagú tenyérnyi vattapamacs. Okos Awo, okos, megfogtam kézzel és kidobtam.

A tünetek tegnap jelentkeztek, szabályosan leterített a kór. Valami vírus. Elmentem reggel dolgozni, 7.30-kor mégcsak hasmenésem volt és hányingerem. 8-kor már csak erős hányingerem. 9-kor már feküdtem a pulton és rázott a hideg. Fél 10-kor feltekertem maxra a radiátort, szidott az egész bankszféra mert kint húsz fok volt.

Az eredmény az volt, hogy délután egykor megérkezett a felmentősereg, kolleganőm nagyon rendes volt és azonnal jött, ahogy tudott. A főnökasszonyom persze nem ment el érte, ezért kellett majdnem három órát várni rá, dehát annyi baj legyen. Mivel most írom ezeket a sorokat, egyenesen következik belőle, hogy nem patkoltam el. De azért szar volt.

Fél kettőre értem a dokihoz, az közölte hogy vírust kaphattam el, és kaptam egy szurit is, amitől délután 2-től aludtam este 6ig. Akkor már 39 fokos lázam volt. 9kor megint lefeküdtem és reggel 7ig nyomtam. Az eredmény, hogy úgy fest ma már megmaradok.

Na szóval ezért nem írtam.

vééégre tavaaaasz

Szeretettel köszöntöm kedves Blogaraimat a meteorológiai tavasz első napján:)))