Kilencedik

annyi minden történt....

... hogy félek, el se tudom mondani mert azt se tudom hol kezdjem.

Megpróbálom a híres-awós-dióhéjas miújságot:)

Először is nem enged el ez a buzi bank, kibasztak velem, kitolták a felmondási időt szépen harminc napra, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Tehát augusztus 2-án dolgozom utoljára (főnökasszony kedvessége okán), és 11-ig alkalmazásban állok. (mert csak.)

Szóval ezt a leírhatatlan kedvességet látva, majd később teljesen berágva elmentem fodrászhoz és begöndörítettem a hajam. Mert megérdemlem. Aztán leléptünk Ádámmal Balcsira, majd azért, hogy pénteken dolgozhassak 4 (azaz NÉGY) órát, csütörtökön hazajöttünk.

A főnökasszonyom reakciója (mely oly kedves volt hogy szinte legyilkoltam volna az előttem lévő rotring ceruzával) annyi volt válaszként arra, hogy csak ezért a 4 óráért jövök haza a Balatonról: "Cest la vie"! Én is tudtam volna erre mit mondani, és ha belegondolok talán még hamarabb is szabadultam volna, de inkább nem mondtam. Kinek kell egy munkáltatói rendkívüli felmondás...

Szóval miután rájöttem, hogy ilyen az élet, pénteken bejöttem dolgozni, majd délután 5 csaj megindult Siófokra.

Az első este maga volt az egyéves feszültség levezetése, legalábbis ami a táncot illeti. Én addig roptam, amíg ki nem sütött a nap. Alkohol tekintetében inkább volt költséges a turné, mint sikeres, dehát ez van, minden nem sikerülhet.

Személy szerint megittam 3 üveg sört, 3 feles vilmost, legalább másfél vödör Cuba Librét, 2 tequilát, de semmi. Úgy, ahogy mondom! És tuti hogy nem én vagyok szivacs, hanem a szórakozóhelyek vizeznek!

Ami pedig Siófuckot illeti. Ennyi görényt, exhibicionista köcsögöt, kigyúrt faszmaszkot, dinnyecipelő vastagaranyláncos, királykeresztes díszköcsögöt még nem láttam egybe sosem! Ez a BeachHouse egy fertő! Amiben részünk volt, illetve szemlélői voltunk: tömegverekedés a Bolls mólónál, 8 kopasz üti a másik 1 kopaszt; szép kislány hányt bele a Balatonba; Petőfi sétányon a fiatalember (cirka 60 év körül) virított a 20 éves hivatásos barátnőjével; nyilvános füvezés a sétány kellős közepén; stb. Tudnám folytatni, csak felesleges.

A taxi lehúzás. Átlag 3000-ért viszik az embert. Mi meg, ha már lúd, legyen kövér, így beválasztottuk a Hummer taxit, aminél józanodás után rájöttünk, hogy nem is taxi volt. De a csóka bekeresett egy százast simán az olyan hülye picsákon mint mi:D. (végülis...)

Szóval körülbelül 30-40 ropinkba fájt FEJENKÉNT a hétvége. Ennyi pénzből elmehettünk volna külföldre is:D

Vasárnap Pixyvel átkomponáltuk magunkat Tihanyba, majd Füredre, mert Ádámék ott voltak, úgyhogy a vasárnap délutánba ő is belefért.

Este 8-ra értem haza Awárosba, hulla fáradtan, és este 11-ig retusáltam a múlt heti esküvői fotókat. Legalább egy hetet késtem velük, még jó, hogy barátnő volt:D (jellemző magyar mentalitás, amiért fizetnek, azt komolyan vesszük, ami meg barátoknak szól, arra meg ráérünk:D Ejnye)

Szumma szummárum a Balatonból ennyi elég is volt. De azért mellékletként bedobok egy képet, amin drága Ziszkámmal és Pixyvel vagyunk láthatóak, és elismerem, nem voltunk már szomjasak:)

Ziszka

Tegnap volt május 20-a.

Ez a blog az egyetlen, ami mellett kitartottam, és mivel a mai napig írom, úgy látom képes vagyok valami mellett letenni a voksomat, még akkor is ha néha fáj. És akkor is, ha tulajdonképpen ugyanott vagyok, mint egy évvel ezelőtt...

Happy Birthday Awoman.

Most az életem ugyanolyan, mint régen volt, pontosan egy éve, amikor elkezdtem blogot írni.

Csak magamra lehetek büszke, amiért idáig jutottam. és remélem mindenki érzi az iróniát a "hangomban".

Már többször leírtam, hogy csak a szüleim miatt vagyok itt. Őket szeretem a világon a legjobban. Meg persze a bátyámat, egyszóval a családomat. Ádám miatt sosem maradnék itt, az évek alatt elgyűrt szeretet már nem elég hozzá.

Van egy barátnőm, akiről még sosem meséltem, és ma reggel a zuhany alatt állva komolyan elszégyelltem magam miatta... Hiszen van egy ember a környezetemben, aki szeret engem, és a barátomnak tekintem. Ez ritka, főleg mert a blogomban megforduló barátnők vagy elmentek messzire (és már nem kommunikálnak velem akkor sem, ha rájuk írok skype-on ugye Pixy...), vagy új életet kezdtek, amibe már nem férek én el.

A többi barátnőmről pedig adottak az információk.

Félreértés ne essék, nem ítélkezni szeretnék felettük. Mert van önkritikám. Nekem sem tökéletes az életem, sőt... én magam  vagyok a nagy tökéletlenség.

Szóval van Ő nekem, Ziszka. Tavaly nyáron egy buliban ismerkedtünk meg, amikor is kellőképpen illuminált állapotban voltam, és a pasijával beszélgettem. Ő pedig odajött hozzám és bemutatkozott. Kérdezhette volna, hogy te meg ki a fasz vagy és mit akarsz a pasimtól, de nem, Ő intelligensen fogta meg a kérdést és végigbeszélgettük az egész éjszakát.

Később kiderült, hogy tőlem egy utcányira lakik, ahova akkor még nem, most meg már elköltöztem. Appletown.

Eleinte csak havonta egyszer jött fel, aztán bemutatott a barátainak, és végül széppé tette azokat a hónapokat, amiket Appletown-ban éltem. És aminek vége lett most.

De bármennyire is vége van, Ő nem tűnt el az életemből. Naponta beszélgetünk, és ott van nekem mindig a háttérben, vagy előtérben, mikor hogy hozza az élet.

Önzetlen barát. És bármennyire sem akartam kötődni senkihez, hozzá mégis sikerült. Nagyon megszerettem.

Akkor, amikor úgy érzed, hogy mindenki elutazott, mindenki bezárkózott, mindenki ott van de közben mégsincs ott senki, és hirtelen megismered Társas Magányt személyesen, akkor hirtelen lett valaki, akire akármikor számíthatsz.

Szégyellem, hogy nem írtam még róla eddig soha. Pedig ő az én Ziszkám és nagyon szeretem.